Leonard Cohen tizennyolc nagylemezzel a háta mögött mutatja be a magyar közönségnek karrierje csúcs- és fordulópontjait jelentő dalait. A Papp László Budapest Sportaréna augusztus 31-én telik meg a legenda hangjával.

Általában korszakot alkotnak azok az óriási tehetséggel megáldott fiatal költők, akik dalokba, zenébe is tudják önteni gondolataikat. Ha húszas éveiket sikerül túladagolás, öngyilkosság és elborult vallási szektákhoz való csatlakozás nélkül átvészelniük, örülhetünk, hogy még többet kapunk tőlük. Szerencsére Leonard Cohen nem vált fiatalon halott legendává, és most is bölcs öregként turnézza körbe a bolygót, hogy tovább terítse több évtizedes és friss munkásságának termését.

Van is miből válogatnia, hiszen tizennyolc nagylemeze és számos neves művésszel közösen kivitelezett alkotása többnapos koncertekhez is elegendő muníciót nyújtanának. Nézzük stúdióalbumait.

Songs Of Leonard Cohen (1967)
A költészetből átlépve a dalszerzés mezejére Cohen eleinte country-s hangszerelésben adta elő dalait. Első lemeze, a ’67-ben megjelent Songs Of Leonard Cohen mélyen érzelmes, lírai dalai közül több is klasszikussá vált az elmúlt évtizedekben. A megjelenés hatalmas hatással volt a kor zenészeire is, számos feldolgozás készült a Suzanne-ból, de a Sisters of Mercy, a Hey, That’s No Way To Say Goodbye és a So Long, Marinne is erős inspiráló hatással volt többek között Peter Gabrielre, a The Lemonheads-re és a The Vogues-ra is. A lemez produceri munkálatait a tehetségek felfedezésében élharcos sztárproducer, John H. Hammond végezte, de egészségügyi problémái miatt hamarosan kénytelen volt kiállni Cohen mellől. Az Egyesült Államokban gyengébben szerepelt az album, mint Európában és Kanadában. Az amerikai Billboard-listán csak a nyolcvanharmadik helyig jutott, miközben az Egyesült Királyságban a tizenharmadikig.

Songs Of Love And Hate (1970)

Amerika szintén nem értékelte kellőképp a hetvenben megjelent Songs Of Love And Hate-et, legalábbis a világ többi részéhez képest. Ez máig Cohen legnagyobb bevételt generáló albuma, Angliában a negyedik, Ausztráliában a nyolcadik helyen végzett abban az évben az albumok között, de a tengerentúlon csak száznegyvenötödikig jutott. A kettébontott album (Side one, Side two) első része foglalkozik a gyűlölet tárgykörével, még a másik a szerelem előtt rója le tiszteletét. Érdekesség, hogy mindkét oldalon négy-négy dal található, amelyeket a stilisztikai jellemzőik és az előadásmód alapján könnyen össze lehet párosítani egymással. A hate-oldalon található Avalanche például a Love Calls You By Your Name-re rímmel, de a többi dalnál is kiválóan sikerült a kapcsolás. A Last Year's Man-en kívül egyébként az összes dal koncerteken lett rögzítve.

New Skin For The Old Ceremony (1974)

Cohen negyedik stúdióalbumán kezd látványosan eltávolodni korábbi albumainak hangzásától, a hangszerelést a hegedű, a mandolin, a bendzsó és a gitár uralja. Az új hangzás sikere Angliában ismét sikeres, Amerikában viszont nem kerül a Billboard top kétszázába sem. A korong legismertebb és legnagyobb port kavart dala a Chelsea Hotel #2, amelyik egy new york-i hotelben töltött pásztoróráról szól. Később Cohen egy sztorizás közben teljesen világossá tette, hogy a nő, akiről énekel, Janis Joplin, az indiszkrét viselkedésért egy kilencvennégyes BBC-közvetítésben kért elnézést.

Death Of A Ladies Man (1977)
A hetvenhetes Death of a Ladies' Man hangzására erős hatással volt Phil Spector producer közreműködése, aki az általa kidolgozott Wall of Sound rögzítési technikát is bevetette az album készítésénél. A folkos hangzásába dzsessz, rock, sőt még funk elemek is vegyültek, ám ez – annak ellenére, hogy Spector nagyon elájult a közös gyerektől – sok rajongó számára túl nagy ugrás volt Cohen korábbi lemezeihez képest. Ennek ellenére az ötvennél is több zenész és vokalista közös munkája eredményeként technikailag komoly tettet vittek véghez. A Don't Go Home With Your Hard-On című számban Bob Dylan és Allen Ginsberg is vokálozik a háttérben.

Recent Songs (1979)
A Recent Songs-al Cohen valamelyest visszatért folkos gyökereihez, ám Phil Spector erőfeszítései nem maradtak nyomok nélkül, ez az album is erősen a dzsessz hatása alatt áll. Szoros, de rövid együttműködés keretein belül Raffi Hakopian cigányhegedűvel tett hozzá az albumhoz, sőt egy egész mexikói mariachi banda is zenél Cohen alá. Jennifer Warnes-szal már hosszabb távra kapcsolódtak, számos közös dalt írtak együtt, a nő vokalistaként szerepel az albumon.

Various Positions (1984)
A nyolcvanas évek a szintetizátort is behozták zenéjébe. A Various Positions nyitódalában jelenig meg a hangszer, a Recent Songsról már ismert Jennifer Warnes viszont már minden számban szerepel Cohen mellett. A lemezt – amelyen az erősen vallási töltetű, rengeteg művész által feldolgozott Hallelujah is található – a Columbia Records egész egyszerűen nem adta ki az Egyesült Államokban Cohen népszerűségének időszakos visszaesésére hivatkozva. Ugyanakkor Kanadában és Európában is nagy sikere lett a Various Positionsnek, csakúgy, mint többi megjelenésének. Cohen ezt ironikusan meg is köszönte a kiadó főnökének, örömét kifejezve, amiért nem vitték túlzásba az album amerikai promóját.

I'm Your Man (1988)
A szintetizátor-korszak nála 1988-ban tetőzik az első lemeze óta legnagyobb dobásnak számító I’m Your Man albumán. A társadalomelemzést sötét humorral lebonyolító dalszövegek az album címadó dalában és a First We Take Manhattanben ütöttek a legnagyobbat. Ezekben az években közelebb kerül a filmes világhoz, zenét kölcsönöz a Pump Up The Volume-nak (Everybody Knows), és még korábban epizódszerepet bíznak rá a Miami Vice-ban.

The Future (1992)
Cohen egyik legsikeresebb albuma, de nem meglepő, hogy az Egyesül Államok ebben az esetben sem produkált kiugró eladási mutatókat. Kanadában megőrültek a The Future és a Closing Time című számokért, sőt ebben az időszakban a filmipar figyelmét is komolyabban felkeltette a gospel-kórusok, szintetizátor-balladák és a poposabb country-zene mesteri keverése. A Democracy a nálunk is jelentős rajongótáborral rendelkező Maffiózók (The Sopranos) sorozat főcímdala lett, a Waiting For The Miracles, az Anthem és a The Future a Született gyilkosokban jelent meg, de a David Gale élete és a Wonder Boys is használta az album zenéit. Ezzel Cohen zenéje a fiatalabb generációkhoz is eljutott, egyre népszerűbb lett ezekben a körökben is.

Ten New Songs 2001 
Az új évezred első albumát Sharon Robinsonnal együtt alkották, aki nemcsak a dalszerzésben és a produceri munkálatokban volt aktív, Bob Metzger gitárjátékán kívül az összes többi hangszert ő szólaltatta meg. Első hely Kanadában, Lengyelországban és Norvégiában – az első kettőben platinalemez is lett –, de az Államokban megint csak a száznegyvenharmadik. Ez Cohen első digitálisan rögzített lemeze, de ez sem professzionális hangstúdióban, hanem az énekes saját los angeles-i otthonának stúdiójában készült.

Dear Heather 2004
Eddigi utolsó stúdióalbumát is ebben a házi bázisán vette fel Sharon Robinsonnal. A lemez időutazás, Cohen több korszakát is felöleli, de természetesen az aktuális történések sem kerülnek ki látószögéből. Az On That Day a szeptember 11-i támadásról emlékezik meg; a Villanelle for Our Time a zen buddhista közösségből történő 1999-es visszatérésekor íródott; a To A Teacher egy spoken word szám, amit még ’61-ben írt a kanadia költő, A:M. Klein tiszteletére; Tennessee Waltz a ’85-ös Montreux Jazz Festivalon rögzített, majd digitálisan felfrissített track.

Albumok, amelyek nem a stúdiómunkálatok miatt váltak egésszé:
Songs From A Room (1969)
Live Songs: Leonard Cohen (1973)
The Best Of Leonard Cohen (1975)
Cohen Live (1994) 
More Best Of Leonard Cohen (1997)
Field Commander Cohen Tour Of 1979 (2001)
The Essential Leonard Cohen (2002) 
Live In London (2009) 




 

Hamarosan megérkezik Budapestre Leonard Cohen (aug.31), aki nemcsak megihletett rengeteg előadót, de szívesen lépett fel, készített közös dalt velük, a U2-tól a barátnőjéig. Volt, hogy azzal is megelégedett, hogy a feldolgozott dalának klipjében szerepelhet.

U2-val a Tower Of Song

Jennifer Warnes énekli a First We Take Manhattant, Cohent nézi, aki később napszemüvegben megvárja a lépcsőn, majd inkább lifttel megy.

Anjanival a Never Got To Love You 

Ron Sexsmith, Stephen Page, Terence Gowan ésTim Bovaconti barátai társaságában


Judy Collins és a Hey That's No Way To Say Goodbye

 
A Webb Sisters, természetesen.

Leonard és a csajok

2009.08.21. 19:22

Leonard igencsak szereti a női nemet, nem is ragadt bele a házasságba, inkább virágról virágra röppenve ízlelgette a másik nem képviselőit. Barátnői többsége a művészet közelében tevékenykedik, főleg énekesnőkre és színésznőkre bukik. Persze ezek a nők sem kispályások, művészi teljesítményük akkor is figyelemreméltó, ha nem tesszük mellé a Cohen által inspirált elemeket. Nézzük a legfontosabbakat!

Janis Joplin
Leonard egy laza pásztoróráról énekel az 1974-ben megjelent New Skin For The Old Ceremony című album Chelsea Hotel #2 című számában. Később egy sztorizása közben teljesen világossá tette, hogy a szóban forgó hölgy, akivel a New York-i hotelben hempergett, nem más, mint a legendás Janis Joplin. A lány már meghalt, amikor a dal megszületett, Cohen később egy BBC-s felvételen bocsánatot is kért amiért szétkürtölte, mi történt közöttük.


Suzanne Elrod
A hetvenes években volt Cohen felesége, két gyermeket szült neki. Fiúk '72-ben született, Adam ma is a Low Millions nevű poprock banda vezetője. Két év elteltével Federíco Garcia Lorca után elnevezett Lorca lánya is világra jött. Ekkor jelent meg ugye a Chelsea Hotel #2, ami azért nem volt túl szép Leótól.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rebecca de Mornay
1990-ben jön össze Rebecca de Mornay amerikai színésznővel, aki előtte Tom Cruise nője is volt. (nem rossz kapás az akkor ötvenhat éves Cohentől). Kapcsolatuk Cohen átformálódó világnézete miatt nem tart sokáig. A kilencvenes évek első felében többször is keményen bírálja az amerikai társadalmi rendszert, a média hatalmi törekvéseit és az állampolgárok politika iránti közömbösségét, majd az egészet megunva visszavonul a világ szeme elől. The Future című lemezének bemutató turnéja után 1994-ben a Mount Baldy Zen Központba költözik Los Angeles mellé, ahol később buddhista szerzetessé szentelik, és a Jikan, azaz Csendes nevet kapja.



Anjani

A hawaii születésű Anjanival azután jön össze, miután kilencvenkilencben maga mögött hagyja a szerzetesi létet. Ten New Songs című albumán nyomott hagyott az elszigeteltségből visszatérő depresszív hangulata, A komor útról az Anjani Thomas énekes-dalszerző-zonogristával kialakult frigy terelte a nővel közösen készített Dear Heather felé.

 

Mélyinterjú a mesterrel

2009.08.12. 13:44

Cohen viszonylag ritkán ad interjút, és amikor megteszi, akkori is megválogatja, kinek enged kérdéseket feltenni. Aki nem ismeri, könnyen mondhatná rá ezért, hogy kicsit elszállt az öreg, de erről szó sincs. Ha figyelembe vesszük a világban bóklászó amatőr, de profit játszó riporterek számát és Leonard Cohen élettapasztalatát, megérthetjük, miért nem enged közel magához bármilyen média-hordalékot.

Ennek ellenére áprilisban a CBC riporterének, Jian Ghomeshinek még Cohen házába is sikerült bejutnia, ahol a művész szűk háromnegyed órában beszélt 2008-ban elkezdett turnéjáról, a családjáróll, hitről, meg még egy csomó dologról.

Cohen bugó hangja és a videó minősége is örömet okoz, nézzétek végig!

 

Leonard Cohen hivatalos honlapján a turné állomásai között szerepel hazánk is, ám az augusztus 31-i koncert helyszínéül az ARÉNA PLÁZA van megjelölve. A Papp László Budapest Sportaréna neve miatti apró tévedés szerencsére nem okoz bonyodalmakat, de így magyarként vicces belegondolni, ahogy Leonard Cohen ingyenes koncerten áll színpadra a monstre bevásárlóközpontban shoppingra függött csajok, kólázó melegítősök, a padokra szocializálódott tinik, a moziból szállingózó párok és kattogó mozgólépcsők között.

Hangja valószínűleg soha nem látott törést hozna a pláza életébe, talán még a ruhaüzletek bömbölő basszusa is elhalkulna.

 

 

Szerző: leco

1 komment

Dalszerző, énekes, zenész, költő és író egy személyben a jókora művészi termést maga mögött tudó Leonard Cohen. Nyárzáró budapesti koncertjére főleg előbbi minőségeiben érkezik, de költészete is szerves része zenei muníciójának. A fellépés része 2008–2009-es világkörüli turnéjának, mely során már a Glastonbury Fesztivál fiatalokból álló tömegét is elvarázsolta.

Nem meglepő, hogy a kanadai világszerte teltházas koncerteket ad, szerteágazó művészi tehetségét olyan sikeresen gyúrja össze zenei produkcióvá, hogy szinte mindenki megtalálja benne saját világát. Erősen spirituális és társadalomkritikus szövegei egyaránt megérintik a mélyen vallásos idős hölgyeket, de a lázadó, politikából, társadalomból kiábrándult fiatalokat is. Kiemeli a családi összetartás, a barátság, a szerelem jelentőségét, hol árnyaltan, hol élesen kritizálja a társadalomra telepedő vérszívókat, a pénz hatalmát, a médiát és a médiával erős függésbe került tömegeket.

Jön Cohen!

2009.08.04. 13:15

Végre hozzánk is ellátogat az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb könnyűzenei művésze, Leonard Cohen. Ezen a blogon neki rójuk le tiszteletünket. Amennyiben valaki szeretne csatlakozni, blogolni, nyugodtan jelezze!

Üdv,

Leco

süti beállítások módosítása